2011. szeptember 25., vasárnap

szinte tökéletes...

 Sarmaság az a hely, ahol a legtöbb szombatunkat vagy vasárnapunkat töltjük... ritka az a hét, amikor ne vennénk arra az irányt, ha itthon vagyunk... férjecském gyökerei erednek onnan és bár a nagyszülők már nem élnek, elszakadni nem tudunk a helytől... de tény, sokszor nem is akarunk... 

  kedvencünk természetesen a szőlőhegy... az év ezen szakában kis csodavilág, ahol meg lehet állni szőlőt, almát, szilvát kóstolgatni (nekem aki a krumliföldeken nőttem fel, igazi kincs), mustot inni, csodálni az őszbe boruló természetet...


venyígés pince tövében összegyűlt maroknyi családom
az egész domb pincéből álló kis falu
Áron: "Anya félek, beesek egy gödörbe!"
"Anya, beestem egy gödörbe!"
piszkálni való mindig akad... és piszkáljuk is...
új lakótársat szereztünk... egy bebábozódott hernyót...
                                             almaszüret: leszedjük az egyetlen almánkat                                                             (természetesen az elmaradhatatlan bottal a kezünkben)

megérint az idő: a legfiatalabb Kósa, az üknagyapja által épített pince bejáratánál
 hát, így esett, hogy szinte tökéletes lett a vasárnap...

2011. szeptember 24., szombat

Mihály napi játszó...

 merthogy itt az új játszóházas "évad"... újabb kihívással... de igaz, mi igaz, minden jó, ami tettre provokál... szóval, a cél az nemes, a kihívás adva, játszóház kicsit átalakulva, népies jellegét jobban kihangsúlyozva: népi játszó lettünk...

  és ha szeptember, akkor Mihály napi játszó... Bár én Mihály helyett Mátyás képébe bújtam... mentségemre legyen mondva ott volt a barika is... a nagy magyar pusztáról a burkus terelte Mátyás udvarába... viszont "Juhászt nem lecserélni, ő lenni igazmondó, vigyázni juhokra, lenni becsületes, megtartani jővőre is!"

                                   Adni vagy nem adni aranyszőrű barika? Nem, nem adom...                                                             Eszembe sincs... semmi, de semmi pénzért

             váratlan fordulat: "számítógépért sem?" "hát azért sem... iiiiiiiitt a nagy pusztán? mit is gondolsz te burkus, wirelessben utazunk?"  persze én sem álltam meg nevetés nélkül...

hát, itt elvesztem... csábos szemei megbabonáztak... puszijai túl finomak voltak, jaj, segítség, elvesztem... és igen, oda a barika is...
"király uram, az aranyszőrű barikát elcseréltem egy feketére"... egy emberben voltam a felelőségre vonó és a bűnét bevalló... csoda, hogy kimelegedtem?


 ..még pár nap van Mihály napjáig...
  • kukucskáljuk meg a fecskét, mert "ha Szent Mihálykor még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske"... jaj, én nagyon remélem, látunk még fecskét fejünk fölött repkedni...
  • lessük meg a szelet, mert "Szent Mihálykor keleti szél, igen komoly telet ígér"
  • és hát fogadjuk el azt a népi bölcsességet, hogy "Szent György vetkőztet, Szent Mihály öltöztet"...  azt hiszem, itt az ideje, hogy elrakjuk a szandálokat. 

2011. szeptember 6., kedd

hírnév, csak úgy hírből...

 történt, hogy cikket írtam a helyi hetilapnak és ilusztrálandó mondanivalóm, képet is küldtem, amin a kislányom is ott mosolygott... történt, hogy Pannusom rajzpályázatra küldött be rajzokat, ami megjelent egy ifjúsági lapban... történt, hogy barangolásaink során sok-sok fotót készítettek rólunk, ami itt-ott vírít, néhány intézmény falán, plakátján, vagy honlapján... és történik, hogy van egy netes felület, ahol megosztom a hétköznapjainkat, gazdagon téve fel fotókat a csemetékről...

  így nem is csodálkoztam, mikor -még a nyár elején- Pannusom azt a kérdés szögezi nekem, hogy : "Anya, én híres vagyok?"... Ebből a kérdésből nehéz kijönni, de azért próbálkoztam, mondván, hogy igen, nekünk mindenképp az, és jöhet róla, tőle bármennyi hír, bárhonnan, mi azt szívesen hallgatjuk... Igenám, de ez nem volt kielégítő, "Nem, nem úgy gondoltam... Híres vagyok másoknak? Pl. ha lemegyünk a tengerre és családi biciklizni akarunk, akkor ideadják nekünk ingyen, csak hogy lefotózzanak?"... huha, mosolyogtam egy rendet... és nem kevés szomorúságomra, azt mondtam, hogy nem, nem fogják ideadni a biciklit, nekünk is fizetnünk kell, mint bárki másnak, de majd én fogok készíteni jó kis képeket... és ne gondolja, hogy a nagyon híres személyiségeknek minden ingyen jár, nekük is meg kell vásárolniuk a kenyerüket, ruhájukat, nyaralásukat...

 ... de hogy a híresség tovább fokozódjon, nemrég a tv-ben is szerepelt a leányzó... a múzeumok éjszakáján... lencsevégre kapták és pár félénk mondatot is sikerült kicsalogatni belőle... (meg kell mondanom ügyes kis vágójuk lehetett, Panni minden kérdésre először visszakérdett, "Tessék?-elt, ami nem is csoda, akkora nagy hangzavar volt... apjukkal meg csak mosolyogtunk és megállapítottuk, hogy azért legalább nem "Miiiiiiiii???"-zgetett vagy "Mi vaaaan?-ozott vagy "heee?-zett és ha nagyon is meg volt szeppenve, azért kis illemtudó)...

csak mert ez is hozzánk tartozik:


     kb. a 3 percben Pannuskám beszél, de itt-ott az egész család feltűnik...